Puddhon (idegen életforma) - az artistpub heti skiccére készült kitalált lény rajza és leírása
SZÖRCSÖGŐ PUDHON (Puddhonus abelliensis)
Szaporodás:
1.- leváló hólyagszemekkel, a szemek féregszerű mozgással vándorolnak, majd alkalmas helyen megtelepednek. Az így kifejlődött élőlény az ábrán láthatónak csak a felső része, mozgékony állábakkal rendelkezik, ragadozó életmódú, gyökeret nem fejleszt.( Űrkalózok tréfásan "Durrogó puddhonnak" hívják a csápok űrhajóhoz csattanó hangja miatt ezt a formáját a lénynek.)
2.- kétnemű spórákkal, a spórákból mozgékony nőstények és helyben ülő hímek fejlődnek ki.
A nőstények ragadozók, a hímek ásványi anyagokat szívogatnak a gyökerükön keresztül. Mikor a nőstény rátalál egy hímre, majd összeforr vele, így alakul ki a képen látható teljes lény.
Életmód:
Az élőlény részben fotoszintetizál, részben ragadozó életmódot folytat. A lecsapódó pára a gumó tövénél összegyűlik és az alsó részen termelődő savmirigyek váladékával keveredve rendkívül maró hatású oldatot képez. Ez oldja a legkeményebb kőzetet is és felszívhatóvá teszi az oldott tápanyagokat, melyet a folyadékba lógó szívó fonalak juttatnak a lény testébe. A lény felső része ragadozó, főleg kereskedelmi űrhajók elfogására specializálódott fogócsápok segítségével ejti el zsákmányát. Áldozatát a csápkoszorú közepén levő álszájba gyömöszöli, majd a salakanyagok is ugyanitt távoznak.
Testfelépítés:
A kifejlett lény jól elkülöníthetően egy felső és egy alsó részből áll, mely gumóvá nőtt össze. Az alsó rész több rendkívül erős fonállal tapad az élőhely szikláihoz, a felső részből folyamatosan fejlődő mozgékony csápok nőnek ki. Az alsó részen találhatók a savképző mirigyek, melyek maró váladéka magában a növényben nem okoz kárt, viszont jelenlegi ismereteink szerint közömbösíthetetlen. A csápok végén lapos, kampókkal ellátott tapadólemezek találhatók, amelyek az itt termelődő anyagtól ragacsosak is. Szerepük a védekezés és a zsákmányszerzés. A csápok tövében található a szájnyílás, mely egyben az ürítés céljára is szolgál. A felső részen találhatók a hólyagszemek, melyek felületesen emberi szemekhez hasonlóak, bár funkciójuk nem csak a látás, hanem a szaporodás is. Belső felépítéséről nincsenek ismereteink, mivel a lényt eddig felboncolni nem sikerült.
Elterjedése:
Az Abell 2218 halmaz egyes bolygóin nem ritka, bár szerencsére sehol sem elterjedt.
Főként űrkikötők közelében fordul elő, itt táplálékát főleg a le és felszálló űrhajók jelentik. Legnagyobb kárt mégsem ezzel, hanem hihetetlenül maró gyökérmirigy-váladékával okozza, mely lényegében közömbösíthetetlen, így idővel az egész bolygót átfúrja. Ily módon a bolygó idővel lukacsos sajthoz válik hasonlóvá, majd egyszerűen szétesik. A lényről leváló szemek ilyenkor betokózdnak, majd megfelelő újabb égitesten landolva tovább szaporodnak. Spórái ugyancsak rendkívül ellenállók, és akár csak maga a lény, jelenlegi ismereteink szerint gyakorlatilag elpusztíthatatlanok.
SZÖRCSÖGŐ PUDHON (Puddhonus abelliensis)
Szaporodás:
1.- leváló hólyagszemekkel, a szemek féregszerű mozgással vándorolnak, majd alkalmas helyen megtelepednek. Az így kifejlődött élőlény az ábrán láthatónak csak a felső része, mozgékony állábakkal rendelkezik, ragadozó életmódú, gyökeret nem fejleszt.( Űrkalózok tréfásan "Durrogó puddhonnak" hívják a csápok űrhajóhoz csattanó hangja miatt ezt a formáját a lénynek.)
2.- kétnemű spórákkal, a spórákból mozgékony nőstények és helyben ülő hímek fejlődnek ki.
A nőstények ragadozók, a hímek ásványi anyagokat szívogatnak a gyökerükön keresztül. Mikor a nőstény rátalál egy hímre, majd összeforr vele, így alakul ki a képen látható teljes lény.
Életmód:
Az élőlény részben fotoszintetizál, részben ragadozó életmódot folytat. A lecsapódó pára a gumó tövénél összegyűlik és az alsó részen termelődő savmirigyek váladékával keveredve rendkívül maró hatású oldatot képez. Ez oldja a legkeményebb kőzetet is és felszívhatóvá teszi az oldott tápanyagokat, melyet a folyadékba lógó szívó fonalak juttatnak a lény testébe. A lény felső része ragadozó, főleg kereskedelmi űrhajók elfogására specializálódott fogócsápok segítségével ejti el zsákmányát. Áldozatát a csápkoszorú közepén levő álszájba gyömöszöli, majd a salakanyagok is ugyanitt távoznak.
Testfelépítés:
A kifejlett lény jól elkülöníthetően egy felső és egy alsó részből áll, mely gumóvá nőtt össze. Az alsó rész több rendkívül erős fonállal tapad az élőhely szikláihoz, a felső részből folyamatosan fejlődő mozgékony csápok nőnek ki. Az alsó részen találhatók a savképző mirigyek, melyek maró váladéka magában a növényben nem okoz kárt, viszont jelenlegi ismereteink szerint közömbösíthetetlen. A csápok végén lapos, kampókkal ellátott tapadólemezek találhatók, amelyek az itt termelődő anyagtól ragacsosak is. Szerepük a védekezés és a zsákmányszerzés. A csápok tövében található a szájnyílás, mely egyben az ürítés céljára is szolgál. A felső részen találhatók a hólyagszemek, melyek felületesen emberi szemekhez hasonlóak, bár funkciójuk nem csak a látás, hanem a szaporodás is. Belső felépítéséről nincsenek ismereteink, mivel a lényt eddig felboncolni nem sikerült.
Elterjedése:
Az Abell 2218 halmaz egyes bolygóin nem ritka, bár szerencsére sehol sem elterjedt.
Főként űrkikötők közelében fordul elő, itt táplálékát főleg a le és felszálló űrhajók jelentik. Legnagyobb kárt mégsem ezzel, hanem hihetetlenül maró gyökérmirigy-váladékával okozza, mely lényegében közömbösíthetetlen, így idővel az egész bolygót átfúrja. Ily módon a bolygó idővel lukacsos sajthoz válik hasonlóvá, majd egyszerűen szétesik. A lényről leváló szemek ilyenkor betokózdnak, majd megfelelő újabb égitesten landolva tovább szaporodnak. Spórái ugyancsak rendkívül ellenállók, és akár csak maga a lény, jelenlegi ismereteink szerint gyakorlatilag elpusztíthatatlanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése